Bevezetés

- Anya ! Anya ! Hol van a piros kardigánom ? - kérdeztem aggódva .

-  Hova tetted ? Ott kell lennie a szekrényedben .

- Ott nincs ! Anya !! Mindjárt indul  a busz ! Itt fognak hagyni ! Anya!! - sipákoltam . Anya berontott a szobába a piros kardigánommal és rádobta a bőröndömre. Én gyorsan beletuszkoltam és már rohantam is a lifthez .

- Elviszel ? 

- Mivel gyalog nem érnél oda . - mondta sietős hangon.Bepattantunk a kocsiba és indultunk is a Kelenföldi megállóhoz.Mikor megérkeztünk kipattantam a járgányból.

- Szia , Anya ! Szeretlek , és igen vigyázok magamra ! - majd  nyomtam két puszit az arcára.

- Ha odaértetek hívj fel ! És ne csinálj semmi hülyeséget a két hét alatt ! 

- Anya.Még egyszer mondom , vigyázok magamra ! - nyugtattam meg.

- Ajánlom ! - mosolygott rám. Megöleltem , majd a busz felé kezdtem rohanni.

- Várjanak ! Várjanak ! - az ajtókat kinyitották és Csontos Tanár Úr nézett ki a busz ablakán.

- Jaj , a szokásos késő ...- morgolódott az orra alatt.

- Jó napot , elnézést a késésért ! - próbáltam egy mosolyt felvarázsolni az arcomra , de mivel ezt a tanárt utálom  legjobban , elég nehezen ment.Anna integetett a hátsó ülésről , kedves , foglalat nekem helyet.Lehuppantam mellé , majd egy nagyot szusszantottam.

-Hhhuuu.

- Na , nem csipogott az órád ? Vagy apukádnál voltál ? 

- Nem , nem találtam a piros kardigánom.

- Á , értem . - mosolygott , amolyan értem én , neked milyenek a reggeleid módon.

- Milyen hosszú is lesz az út ? - kérdeztem álmosan.

- Ne aggódj , lesz időd aludni. - vigyorgott.

- Akkor jó . -ásítottam egy nagyot és már aludtam is.



                            Az írás egy élet , az élet egy történet .  * Villő