2013. február 23., szombat

3. rész


Nagyon hosszú út során , de végre megjöttünk Párizsba .Gyorsan küldtem anyának egy üzenetet , hogy épségben megérkeztünk . Családoknál voltunk elhelyezve.Én és Anna természetesen egy bagázshoz kerültünk.A családban volt egy annyi idős lány mint mi az ő neve Amélie volt .Hosszú szőke haja és tengerkék szeme volt.Az anyukáját Rosalienak az apukáját Edouardnak hívták. Rosalinak vörös haja és zöld szeme ,Edouardnak pedig ,szőke haja és szintén kék szeme volt , mint a lányának.Kedvesen fogadtak minket.
- Bonjour! - köszöntünk Annával kórusban.
- Bienvenue chez nous ! - Isten hozott nálunk , mondták barátságosan.
- Az én nevem Villő . - mutatkoztam be.
- Engem pedig , Annának hívnak. - fogott kezet barátnőm a tulajdonosokkal.- Hoztunk , egy kis  szuvenírt Magyarországról ! - adtuk át a képet rólam és Annáról , az erős pistát , a piros paprikát és a Balatont ábrázoló  hűtőmágnest.
- Jaj köszönjük szépen , de nem kellett volna ennyi minden! - hálálkodtak.
- Mi örömmel adtuk ! - mosolyogtunk . - majd Rosalie törte meg a kínos csendet.
- Jaj , de miért is ácsorgunk ide kint ? Gyertek lánykák  , gyertek beljebb ! - noszogatott minket.A ház gyönyörű volt , minimál stílusú. Mint kiderült a Congrand család nem küszköd anyagi gondokkal.Fényesre csiszolt kőből volt szinte minden.Mikor beléptünk , a küszöbön túlra az előtérben találtuk magunkat.Minden barna és vajszínű márvánnyal volt kövezve.Egy gyönyörű falépcső vezetett fel az emeletre , amin szintén vajszínű szőnyeg volt.
- Gyertek , ide tegyétek le a holmitokat! - utasított minket Amélie . - Megmutatom hol fogtok aludni és körbevezetlek titeket a házban is . - vigyorgott a lány.A nappaliban egy hatalmas kávé színű ülőgarnitúra volt több kis fotellel . A tér közepén egy hófehér dohányzó asztalt láttam, ami felett egy üveg csillár lógott.A falon több kép is függeszkedett.A legtöbbön Amélie és a családja szerepelt , de volt egy fotó ,amin megakadt a szemem . A fiatal francia lány egy nagyon helyes , korunk béli fiúval mosolygott a kamerába. Amélie észrevette , hogy sokáig nézegetem azt a képet , majd ezt kérdezte .
- Jól néz ki nem ? - mosolygott.
- Ö..nem én , nem ..- magyarázkodtam .
- Semmi baj , mindenki szerint csábos . - nevetett fel .Pirosló arccal néztem rá .Ő csak átkarolta a vállam és viháncolni kezdett. - Na , ne legyél zavarban , érezd otthon magad ! 
- Köszönöm ! - bólintottam.
- Végül is , fél hónapig itt lesztek . - bazsalyogott - Jaj már alig vártam , hogy itt legyetek ! - ugrándozott örömében . Mi Annával csak összemosolyogtunk és örültünk , hogy ilyen kedves családhoz kerültünk.
- Gyertek , megmutatom a ház többi részét is ! 
- Jövünk ! - kiáltotta Anna.
- Ez itt a konyha . - Az étkező közepén egy kis "sziget" volt . Gyönyörű fa bútorzat volt , aminek a tetejére barna márványlapot raktak.Megmutatta a fürdőszobát , a vendégszobát és minden mást is .- Most menjünk az én birodalmamba ! - a lépcsőn felérve egy kis folyosóra érkeztünk. Amélinek saját gardróbja , saját fürdőszobája volt ,aminek a szín összeállítása rózsaszín és zöld volt. - Végül  , itt a szobám . - Nyitott be az ajtón.Hatalmas ,sötétlila és levendula színű terembe csöppentünk.A szoba közepén egy óriási francia ágy volt, aminek a baldachinjára színes égők voltak feltekerve.A fekhelytől balra egy fehér dívány rózsa mintákkal volt díszítve , mellette két ugyan olyan mintájú puff hevert a földön.A heverő mellett egy koptatott fehér fésülködő asztal volt , amin mindenféle karkötők , fülbevalók hevertek.Persze a parfüm és a hajkefe sem hanyagolható el egy ilyen helyről.Az ággyal szemben egy hatalmas tévé volt hangfalakkal.A szoba másik felében egy varró gép egy próbababa , mérőszalag , varrótű és a szivárvány minden színében pompázó fonalak virítottak.
- Ez  a varrósarok.Egyszer híres ruhatervező szeretnék lenni . - ábrándozott.
- Hidd el , az leszel ! - biztattam.Hirtelen valami elszaladt a lábam mellett.
- Ne félj ! Ő csak a kiskutyám . - váltott át Amélie dedós beszédhangra.A lábamnál egy fekete , szürke , és vajszínű kutyus ugrált.
- Jaj , de édi ! - kiáltott fel Anna . - Aludhat velem ? - kérdezte a barátnőm teljes lelkesedéssel. - Ő yorkshire terrier ? 
- Igen . - bólogatott a francia lány. - Nos ,akkor hol szeretnétek aludni ? - kérdezte - Itt velem , a kihúzhatós ,francia ágy méretű rózsás heverőn , vagy a vendég szobában ? - Annával egymásra néztünk , majd úgy döntöttünk , ha Amélie is beleegyezik , akkor ő vele alszunk.
- Rendben én benne vagyok ! - örvendezett Amélie. 
- Gyerekek , gyertek ! Vacsora ! - kiabált fel az emeletre Rosalie.
- Megyünk ! - kiáltottunk vissza.
                                                                                         *
- Kérsz még egy kis kagylót ? - kérdezte Edouard .
- Nem , köszönöm , jól laktam . - mondtam.
- Akkor hogyan is lesz a program ebben a két hétben ? - két hét , két hét ! Már is imádom ezt a családot és ez a két hét, már most kevésnek tűnik. - Mert engem a hölgyek nem tájékoztattak semmiről . - nézett Edouard Améliere és Rosaliera .
- Az első héten kirándulunk itt a fővárosban és a környéken  , a legjobb az egészben , hogy Améliék is jöhetnek . - mondta Anna mosolyogva.
- Igen , a második héten , pedig azt csinálunk amit akarunk .- lelkesedett Amélie .
- Ez , az és egy hétig nem látom Csontost ! - örültem meg .  A többiek csak  nevettek rajtam .Sokat beszélgettünk , nagyon jól összebarátkoztunk.Éppen a rozoga ház történetét meséltem , mikor megszólalt  Congrandék csengője.
- Ki lehet az ilyenkor ? - mérgelődött Edouard.
- Megyek , majd én kinyitom ! - sietett Rosalie az ajtóhoz. - Francisco , te meg mit keresel itt ilyen későn ? És mi ez a nagy bőrönd ? Csak nem ? A mostoha anyádék megint kivágtak otthonról  ? - kérdezősködött Rosa.
- Hát , ja . Így is mondhatjuk . - mondta egy fiú hang.
- Megint mit csináltál ? 
- Azt hosszú lenne elmesélni. - vigyorgott.
- Éppen vendégeink vannak . - idegeskedett a francia hölgy.
- Nem para , nem zavarok . 
- Rendben , gyere be . - majd egy nagyot sóhajtott .
- Héj , Franc ! - kiáltotta Amélie , majd a nyakába ugrott a fiúnak. - Úgy eltűntél , mint hab a sörön . - viháncolt a lány - Jaj , bocsánat , milyen tapintattal vagyok ,lányok .Ő itt az a srác , akit annyi ideig bámultál azon képen , a nappaliban.- szegezte nekem mondandóját.
- Ne...-próbáltam kimagyarázni magam , de a francia fiú közbevágott.
- Helo, Francisco vagyok ! - nézett rám mélykék szemeivel.Fekete hajtincsei kuszán lógtak az arcába.
-  Szia , én meg Villő ! - néztem rá, égő vörös fejjel.
- Nyugi , Amélie néha elég cink helyzetbe tud hozni másokat. - vigyorgott rám.
- Jaj ,bocsi , én nem tudtam , hogy neked ez kellemetlen. - szégyellte el magát Amélie.
- Semmi , semmi baj.-nyökögtem.
- Egyébként ,az apukám tesójának a fia. Vagyis az unokatestvérem. Ő pedig ...- kezdte Amélie.
- Én pedig Anna vagyok . - fogott kezet a francia fiúval  barátnőm.
- Helo.- biccentett - Figyelj Ed , bocs a késői zavarásért , de a haverom kérója elég tré , szóval ha maradhatok , azt megköszönném.- adta elő magát Francisco.
- Rendben , maradj , tudod Franc , hogy hozzánk mindig jöhetsz. - mondta kedvesen Edouard.
- Kösz , örök hálám . - ölelte át nagybátyját -Akkor , hol alszom ? A szép magyar lányokkal ? - röhögött.
- Francisco , ne szemtelenkedj ! - szólt rá Rosalie.
- A vendég szobában. - mondta Amélie.
- A fenébe , azt hittem aludhatok a nagy ágyon . - vigyorgott.
- Persze , nem fogsz megint kitúrni a helyemről , mint mindig ! - háborodott fel Amélie.
- Jó , jó bocs , akkor felmentem a vendégszobába. Jó éjt és kösz még egyszer ! - mondta Francisco.
- Köszönjük , mi is a vacsorát ! Jó éjt ! - köszöntünk el a felnőttektől.
- Sziasztok gyerekek ! - mondták a szülők.
- Ne maradjatok fent sokáig , mert holnap korán keltek ! - utasított minket Rosa.
- Jó ! - mondta Amélie - Sokáig fent leszünk , igaz ? - nézett ránk huncut szemekkel. 
- Naná ! - válaszoltam.
- Benne vagyok ! - egyezett bele Anna is .
                                                                                                *
Később , már az ágyban beszélgettünk.
- Lelkiismeret furdalásom van . - mondta szomorúan Amélie.
- Miért ? - kérdeztem lepődötten.
- Mert beégettelek Francisco előtt.
- Semmi baj . - mosolyogtam.
- Tettszik ugye?
- Nem , dehogy is , miket beszélsz ! - háborodtam fel.
- Ne tagadd ! - most már Anna is nyaggatni kezdett.
- De , nem nekem nem tettszik!
- Na , valld be ! - könyörögtek.
- Jó , helyes , de csak egy kicsit.- mondtam.
- Kicsit ? - feszegette tovább a húrt Amélie.
- Na , jó , nagyon helyes , sőt irtó helyes . - nevettem el magam.Hirtelen , hangos , trágár zenére lettünk figyelmesek.
- Francisco . - sóhajtott nagyot a francia lány. - Gyertek , szóljunk neki !- átmentünk a szoba ajtajához , amit verni kezdtünk . - Héj ! Francisco , nyisd ki ! Vagy halkítsd le a zenét!
- He' ? - nyitotta ki az ajtót . 
- Halkítsd le ! - üvöltötte Amélie , ugyanis a dübörgő zenétől nem hallottunk semmit.
-  Nem értem , majd becsapta a szoba ajtaját. - a nagy hangzavarra a szülők is felébredtek .
- Mi ez a ricsaj ? - kérdezték . 
- Francisco bulizik . - mondtam .
- Na de kivel ? Mégis , hogy képzeli ? - dühöngött Rosalie.
- Egyedül . - nevettem el magam önkéntelenül.
- Jaj , meddig züllik  még ez a gyerek ? - fogta a fejét Rosa. - Franc , Franc , Nyisd ki ! 
- Igen ? - kérdezte ártatlan szemekkel.
- Lennél olyan szíves , hogy lehalkítod a sajátos zenéd  ? Légyszíves , vagy holnap , vagy fülhallgatón keresztül művelődj tovább ! - adta ki a parancsot Rosa néni.
- Oké , vettem , bocs . -intett , majd visszament a szobába.
- Menjetek gyerekek , aludjatok ! - mondta Edouard.
- Rendben . - már alig láttunk a fáradságtól . Úgy tűnik mégsem jött be az a terv , hogy éjjelig fent maradjunk.
                                                                                         *
Zajt hallottam körülbelül  olyan éjjel három óra kor . 
- Pszt ! Villő ! - suttogta valaki.Először azt hittem , csak álmodom , de valaki megrázta a vállam. - Hahó! - Francisco nézett rám.
- Te meg mit keresel itt ilyen későn ? - kérdeztem álmosan.
- Gyere , mutatok valamit ! - bízatott.
- Ilyen későn ? 
- Gyere , a ház legszebb részét Amélie biztosan nem mutatta meg.
- Jó , megyek , de nem ígérem  , hogy nem alszok el állva. - a fiú hangosan felnevetett.- Pszt ! - szóltam rá.
- Bocsi , na gyere ! Kövess ! - mondta.A szobája felé vezetett.
- Mit akarsz ? - hátráltam meg.
- Nyugi , gyere ! Bízz bennem ! - nem tudom miért , de követtem .Bementünk a szobába , majd kinyitotta az  ablakot és  a párkányra lépett.
- Te meg mi a fenét csinálsz ? - lepődtem meg . Már arra gondoltam , hogy öngyilkos merényletet akar véghezvinni és magával akar rántani engem is .De szerencsére nem . 
- Gyere , segítek , lépj fel , fogd meg a kezem ! - akaratom ellenére is megragadta a karom és magával húzott.A tető lapos részére érkeztünk . - Ülj le erre a plédre ! - mutatott a cserépen heverő lila takaróra.- Hoztam fagyit is ! - mosolygott.
- Miért hoztál ide ? - kérdeztem.
- Amélievel  , régen , minden nyári estén itt ücsörögtünk és a csillagokat bámultuk , közben karamellás fagyit ettünk.Vissza gondoltunk , az egészen kicsi korunkra .
- Tényleg szép . - néztem fel a sötétkék eget megvilágító apró kis csillagokra.
- Hallod ezt ? - kérdezte Franc.
- Tücsök. - mosolyogtam. - Egészen megnyugtató a ciripelésük.A nagymamámnál töltött időkre emlékeztet ez a hang.- gondoltam vissza. - De nem is ismersz ? Miért pont engem hoztál ide ? - kíváncsiskodtam.
- Nem tudom.Mert már mindenki aludt , csak te nem . Gondoltam , akkor megmutatom neked . 
- De hiszen én aludtam ! - háborodtam fel . Nem értem  , mélyen aludtam , ő meg azt állítja , hogy nem.
- Akkor lehet , hogy  rosszul láttam . - vigyorgott.
- Mondd , miért vágtak ki otthonról ? - kérdeztem.
- Mert a mostoha anyám utál és az apámat meg mindig ellenem fordítja.Elég gyakran jövök ide , de akkor  sokáig is itt vagyok.- mondta.
- Értem.És mi van az anyukáddal?
- Meghalt.De, most mesélj  te magadról !
- Sajnálom , én nem tudtam , annyira szégyenlem magam.
- Semmi baj. - mosolygott rám gyönyörű fogsorával.- Egy kis fagyit ? - kérdezte. 
- Igen,köszi. - bazsalyogtam rá.
- Na , halljam , neked mi a történeted ? 
- A szüleim elváltak , hét éves koromban és az anyámmal élek.De jobb így .Egész nap csak veszekedtek.
- Az nem jó . - húzta el a száját.
- Képzeld , az irodalom tanárom utál . -  váltottam témát.
- Akivel eljöttetek ? - csodálkozott.
- Igen és az volt a hab a tortán , hogy lehánytam a buszon a nadrágját.- mind a ketten hangosan felnevettünk.Jól elszórakoztunk . Elég sokáig fent voltunk . Kedvelem őt , nagyon kedvelem őt.

2013. február 21., csütörtök

2013. február 17., vasárnap

2. rész



Éjfél körül lehetett.Párizs határánál voltunk , mikor a busz egy szűk utca felé vette az irányt.Láttam , hogy Csontos a mikrofont ütögeti , mikor a kihangosító egy hatalmasat sípolt.Minden alvó diák felriadt a hangos zörejre.
- Elnézést , elnézést.-szólt bele - Nos , gyerekek a buszról le kell szállnunk , ugyanis egy hotelben húzzuk meg magunkat éjszakára.
- Tanár úr ! - szólt egy diák - Miért nem mehetünk tovább ? 
- Mert a sofőrnek is pihennie kell . - majd nagy morgolódást hallattak a tanulók. 
- Jól van gyermekeim, akkor menjünk! - bágyadtan szedtem össze a szükséges holmijaimat és próbáltam ébresztgetni Annát.
- Hahó, Anna ! - szóltam kedvesen. - Ébresztő !
- Mi az ? Hagyjál!
- Le kell menni a buszról , valami hotelben szállunk meg éjszakára.
- De miért nem mehetünk tovább ? Én itt is tudok aludni.-mondta álmosan.
- Mindenki ezt kérdezi , de Csontos azt mondja , hogy a busz sofőrnek is pihennie kell.
- Ahj.- nyögte Anna.
- Na gyere ! - gyorsan összeszedtem az ő motyóját is majd felrángattam. - Uh , de nehéz vagy , segíts egy kicsit ! Emeld meg magad ! - majd kialvatlanul állt fel és a vállamra támaszkodott.Komótosan indultunk el a többiek után.Mit is mondjak?A " hotel " egy lerobbant , szakadt , talán szellem járta épület volt. Gondolom ez volt a legolcsóbb , a suli csak ezt tudta kifizetni.Mikor beléptünk egy fekete - fehér padlóval kövezett aulában találtuk magunkat.A portán egy ősz hajú , beesett és ráncos arcú nő állt. 
- Jó estét ! Maguk a pesti turistacsoport? - kérdezte a "boszorkány".
- Na vajon , ki más jönne ebbe a düledező , koszos kőhalomba ? - tette fel a költői kérdést Dávid.A portásnő csúnya szemekkel méregetett minket.
- Az én nevem Magali és ki ez az ifjú kedves úr ? - arcátlankodott a francia öregasszony.
- Az én nevem Dávid , és mondja ki ez a csúnya spiné ? - mutatott rá a fiú egy hófehér arcú , fekete hajú , vékony , csámpás fogú lányra.A halálsápadt arcú lány tizenöt éves lehetett . Az orra mellett egy hatalmas anyajegy volt. - És még bibircsókja is van ? - fintorodott el Dávid . - a többiek a fáradtság ellenére , fetrengtek a nevetéstől. - a fiatal lány folyamatos az én karkötőmet fürkészte , mikor leesett neki , hogy mit is mondtak , akkor sértődötten vonult fel az emeletre.
- Jól van , elég ebből ! Hol van a felügyelőtök? 
- Itt vagyok , jövök már ! - furakodott előre Csontos. - Elnézést a gyerekek miatt , már kicsit fáradtak , remélem nem voltak túl szemtelenek ! - magyarázkodott a tanár.
- Áhh , dehogy ! - legyintett a nő közben gúnyosan vigyorgott.Megborzongtam , mikor körbenéztem . A halványan pislákoló lámpák be voltak pókhálósodva . Az ajtótól ,egyenesen ment fel a lépcsőkön és még ki tudja meddig tartott a bepiszkolódott vörös szőnyeg . Mintha egy Holliwoody horrorba csöppentem volna.
- Az első két emeletet vehetik használatba , kérem a legfölső emeletre NE MENJENEK FEL ! - az utóbbi három szót eléggé kihangsúlyozta .El kéne ide egy - két szelleműző.
- Rendben köszönjük ! Jó éjszakát ! Gyertek gyerekek , gyertek ! - mondta Csontos.Annával ketten összekapaszkodva , kissé félve mentünk fel az emeletre.A miénk volt a tizenharmadik szoba.Vajon melyik más?Hiszen nincs egy olyan horror , hogy Péntek tizenhárom? Persze miért is ne ? Teljesen berezelve , mentünk be a hálónkba.A villanykapcsoló után tapogatóztam , mikor végre megtaláltam.Egy üveg csillár lógott a plafonon . Valószínű antik darab.Itt minden antik . Utálom a régi holmikat . Ki tudja kié volt , el van -e átkozva ? Mikor ebbe belegondoltam , teljesen lesápadtam.Nem vagyok az a félős lány , de az ilyen dolgoktól még én is megrémülök.A szobában körbetekintve egy régi szekrényt pillantottam meg . Az első dolog az volt , hogy belenéztem , nincs-e benne a Narniába vezető út .  Egy hatalmas francia ágy volt az ablak alatt , mellette két éjjeli szekrénnyel és kis lámpákkal.Az ággyal szemben egy tükör volt, ami le volt takarva.Kinyitottuk az éjjeli szekrényt , hogy oda pakoljuk be az értékes holmikat , mikor megpillantottam benne egy rózsa fűzért.Na jó ez a hely kezdett egyre rémisztőbb lenni.Elalvás előtt még gyorsan benéztem az ágyunk alá , majd elaludtunk.Vagyis én csak majdnem .Hangokra lettem figyelmes.Valakik járkáltak a folyosón .Nem nagyon foglalkoztam vele , mert tudtam , hogy vagy Csontos járőrözik , vagy Dávidék mennek fel a tiltott zónába.Hamar be is aludtam , mikor ismét megriadtam különös hangokra.Valaki éppen akkor ment ki a szobánkból.Próbáltam nem foglalkozni a dologgal és bemagyarázni magamnak , hogy csak álmodtam .Nem tévedtem , igazam lett.Valaki az éjjel járt a szobánkban.
- Anna , Anna , ébredj! - szóltam idegesen.
- Mi az ? Mi történt ? - kérdezte a  barátnőm .
- Valaki járt itt az éjjel és kilopta a szekrényből azt az értékes karkötőm , amit még az apámtól kaptam! - feszülten turkáltam a bőröndömben , a válltáskámban , de sehol sem találtam. - Na jó én megyek és szólok Csontosnak.
- Várj ! Biztos , hogy nem raktad más hová? 
- Nem , ide raktam be . Ebbe a ládikámba.
- Azért még nézzünk körül ! Lehet rosszul emlékszel ! 
- Jó , rendben . - nyugtalankodtam. - egészen a reggeliig kerestük , de sehol sem találtuk.Éppen kifelé igyekeztünk a szobából , mikor különös beszélgetésre lettünk figyelmesek.
                                                                                                *
- Dávid , megmondta a tulajdonos , hogy nem mehettek fel az emeletre ! És ti még is ! - próbált suttogva üvöltözni Csontos az egyik osztálytársunkkal.
- Elnézést Tanár Úr ! De én tényleg , én tényleg láttam ott fönt valamit ! - erősködött a fiú - A többiek is látták ! 
- Többiek ? Szóval nem csak egyedül voltál ? - vonta fel a hangját a tanár .
- De , de ..én csak rosszul mondtam .Elnézést ! - mentegetőzött a fiú.
- Jól van , most menj , de ezért még számolunk ! - majd Csontos hangosan kiabálni kezdett a folyosón. - Gyerekek ! Gyerekek ! Gyertek , reggeli ! 
                                                                                               *
- Gyere , menjünk , szóljunk neki ! - biztatott Anna.
- De nincs valami jó kedvében , te is halottad mit beszéltek Dáviddal.Megint megszegték a szabályt.Ilyenkor a legidegesebb.
- De az értékes karkötődről van szó.Vagy nem ? - vonta fel a szemöldökét a barátnőm.
- De. - vallottam be. - Tanár Úr ! - szóltam Csontos után.
- Mi van ? - mordult rám . Fő a tanári szeretet. Engem kimondottan utál , most meg még ez is . Nem tudom mit fog mondani.
- Elnézést Tanár Úr ! - majd belevágott a szavamba.
- Mi van , mondjad már ! - eddig is tudtam , hogy idegbeteg , de hogy ennyire ? 
- Szóval , az éjszaka va... - nem tudtam befejezni a mondatom , mert megint közbevágott .
- Ó , igen te is szellemeket láttál  , mint Lentesi ugye ? Mint Lentesi Dávid ... - sóhajtott egy nagyot .
- Nem az igazs... - ismét szavamba vágott.
- Gyerekek , ti nem vagytok normálisak . - szólt idegbajosan közben az ujját rázogatta a magasban , majd elindult lefele. Mi nem normálisak ? Ő beszél ? Inkább meg se szólaljon ! Ez az ember egy elme roggyant !
- Tanár Úr , álljon meg ! Örülnék, ha végig hallgatna , nem ezt akartam mondani ! - üvöltöttem utána.Dühösen néztem rá.Ő csak elkerekedett szemekkel bámult rám.
- Tessék ? - meghökkenve nézett rám.
- Szóval köszönöm , hogy végre meghallgat.- mondtam flegmán - Az éjjel valaki belopózott a szobánkba és kilopta az éjjeli szekrényemből a méreg drága karkötőm.
- Először is . Hogy merészelsz velem ilyen stílusban viselkedni ? Ezért még számolunk , most csak azért nem szabok ki büntetést , mert nem szeretném elrontani a ,, méreg drága " nyaralásotokat. - próbálta utánozni szavaimat , de hát , ugye mindenki tudja , hogy én limitált széria vagyok .- És , nem lehet , hogy rosszul emlékszel és nem oda raktad vissza ? 
- Nem , biztosan tudom , hogy oda raktam be . És éjjel valaki , akkor ment ki , mikor én kinyitottam a szemem .
- Nem lehet , hogy káprá....- most én vágtam bele a mondandójába.
- Nem nem lehet , hogy káprázott a szemem . Az egész szobát átkutattuk . Igaz Anna ? - Anna csak bólogatott.Ő inkább kimarad a zűrös dolgokból , de ő is egy belevaló csaj.
- Értem.Akkor most a reggelinél megkérdezzük a többieket  , így jó lesz ? - kérdezte . 
- Igen . - mondtam kissé kedvesebben.
- És nincs valaki akire gyanakszol?
- De , vagyis ..
- Mondd csak ! - biztatott Csontos . Igaz engem nagyon nem szeret , de a lopást még úgysem tűri.
- Szóval , az este , mikor bejöttünk a hotelbe és az aulában várakoztunk a portás nő mellett volt egy fiatal lány .Folyamatosan a karkötőmet nézte és tegnap éjjel , egy vékony alakot tudtam kivenni a sötétből.
- Értem . Ne izgulj , elő fog kerülni az az ékszer!
- Köszönöm. - bólintottam.    
                                                                                                        *
- Nos , jó reggelt gyerekek! - mondta rejtélyesen Csontos.- Valakinek eltűnt a szobájából egy értéke .Nem látta esetleg valaki?
- Ugye most nem azt mondja, hogy mi loptuk el ? - förmedt a tanárra Dávid .
- Nem , én azt kérdeztem nem láttatok -e egy karkötőt? Tudjátok gyerekek a lopás súlyos bűn . - a vékony , sápadt lány ott sumákolt mellettünk. - Börtönnel büntetendő ! - adta elő magát drámaian a tanár . - Régen azt aki lopott  , annak levágták azt a kezét , amellyel lenyúlt valamit . Szóval , ha valaki látta , akkor szóljon , legyen szíves , vagy még ma indulás előtt rakja le a porta asztalára ! - a lány nem mert felnézni . Gyorsan felsündörgött az emeletre.Miután megreggeliztünk én és Anna volt az első aki az emeletre ment.Az ajtónk elé volt letéve a karkötőm . A megkönnyebbüléstől sóhajtottam fel , mikor velünk szembejött a bibircsókos , lopós lány . 
- Ide figyelj , ha még egyszer , bárkinek hozzáérsz a dolgaihoz , akár egy ujjal is ! Esküszöm , esküszöm , azt nagyon megbánod ! - fenyegetőztem . 
- Oui , oui ! - mentegetőzött . - Excuses ! - bocsánatot kért , majd gyorsan lelépett.Szóltunk mindenkinek , Csontosnak is , hogy a sápadt lány volt .
                                                                                                             *
- Na gyerekek ! Pakoljatok ! Meglett a tolvaj , mindenki rendben , jobb nem is lehetne ! Gyerünk gyerekek , irány Párizs ,a szerelmesek városa !
                                                      

                                                      

2013. január 25., péntek

Sziasztok ! Kíváncsi vagyok a véleményetekre ! Szerintetek vicces ? Kommentelj , vagy iratkozz fel ! ;) :* 


                                                     Az írás egy élet az élet egy történet     * Villő

1. rész

- Hol vagyunk ? - ásítottam egy nagyot.
- Te aztán tudsz aludni ! Már Cseh országban . - mosolygott Anna.
- Mikor állunk meg pisi szünetre ? - kérdeztem , most már kialudtan.
- Nem tudom . Kb. fél órája álltunk meg , szóval még másfél óra .
- Na - ne ! Ez most komoly ? - kérdeztem felháborodottan . - Nem fogom addig bírni ! Tudod , hogy alvás után mindig el kell mennem vécére . - sipákoltam .
- Sajnálom , bírd ki , jó ? Csontos nagyon nem örülne neki , ha most szólnál , tuti nem állunk meg .
- Jó , megpróbálom visszatartani. - mire Anna csak mosolygott . Mikor előre néztem , láttam , hogy Dávid rázogatja az üvegét és iszik . Valószínű kihallgatta a beszélgetésünket és most direkt szórakozik velem.Én elfordítottam a fejem , de túlságosan is oda hallatszott a rázkódó víz hangja.
- Anna , én nem bírom tovább , ki kell mennem ! - nyavalyogtam.
- De még két perc sem telt el azóta , amióta megígérted , hogy kibírod.
- De már nagyon kell !
- Jó tessék , ha annyira kell , itt az üvegem . - vigyorgott Anna.
- Mit csináljak az üvegeddel ? - kérdeztem felháborodottan .
- Várj, kiiszom a maradék vizet .
- Muszáj még neked is innod , itt mellettem ? - most már kínomban nevettem , és fogtam a nadrágom.
- Tessék . - mondta Anna büszkén.
- Na jó ? Mit akarsz ezzel? - majd bólintott.
- Mi , nem fogok belepisilni az üvegedbe ! - kiáltottam fel . Túl hangos voltam , mert az egész busz hátranézett és Csontos jött hátra .
- Mi folyik itt hölgyeim ? - méregetett minket.Sajnos túl hangosan nyögtem ki azt , hogy ,, bah " , mikor ránéztem a szőrös , fülzsíros fülére. Hihetetlen milyen igénytelen , ez az ember . A szájszagáról meg ne is beszéljünk . Alig bírom ki az irodalom órákat.
- Valami problémája van , Villő kisasszony ? - lehelt rám egy nagyot. Elsápadtam , majd próbáltam kikapni Anna kezéből a zacskóját , de már késő volt. Lehánytam Csontos nadrágját.Sajnálom , de , amúgy se bírom a buszozást.Persze a diákok majd megszakadtak a nevetéstől .Csontos idegesen nézett rám , majd ordított a buszsofőrnek.
- Azonnal álljon meg ! - a jármű egy nagyot fékezett , majd kinyíltak az ajtók.A tanár lerohant a buszról valahova a bokrok közé.Nekem sem kellett több beszaladtam a fusnyásba és kieresztettem a régóta tartogatott  " gőzt " . Mikor visszamentem az autóbuszra , büszkén néztem Annára .
- Na , látod , hogy megálltunk ! - majd mind a ketten hangosan felnevettünk.Leültem a helyemre , mikor a többiek a bokrok felé kezdtek mutogatni .
- Nézzétek , nézzétek , Csontos popsitörlővel sikálja a nadrágját. - mondta valaki. - Fúj és csak alsónadrág van rajta . - erre mindenki elkezdett ,, fúj " - olni. Tíz perc múlva indultunk tovább , mikor ismét hátrajött A Roncsoló ( Igazából Csontos az , a diákok nevezték így el , mert ha valaki ránéz vagy megszagolja vagy hozzáér ,  látás , szaglás, testi - lelki roncsolódást szenved.)
- Ha rájönne a hányinger . - nyomott egy doboz gyógyszert és egy zacskót a kezembe.Mi ez a magázódás milyen korszakban vagyunk? Komolyan ez itt a XXI. század !!!!
- Köszönöm . - mosolyogtam gúnyosan . Útközben Annával , kibeszéltük a történteket , jókat nevettünk zenét hallgattunk és persze aludtunk .


                                   Az írás egy élet az élet egy történet          * Villő                                                     

2013. január 20., vasárnap

Bevezetés

- Anya ! Anya ! Hol van a piros kardigánom ? - kérdeztem aggódva .
-  Hova tetted ? Ott kell lennie a szekrényedben .
- Ott nincs ! Anya !! Mindjárt indul  a busz ! Itt fognak hagyni ! Anya!! - sipákoltam . Anya berontott a szobába a piros kardigánommal és rádobta a bőröndömre. Én gyorsan beletuszkoltam és már rohantam is a lifthez .
- Elviszel ? 
- Mivel gyalog nem érnél oda . - mondta sietős hangon.Bepattantunk a kocsiba és indultunk is a Kelenföldi megállóhoz.Mikor megérkeztünk kipattantam a járgányból.
- Szia , Anya ! Szeretlek , és igen vigyázok magamra ! - majd  nyomtam két puszit az arcára.
- Ha odaértetek hívj fel ! És ne csinálj semmi hülyeséget a két hét alatt ! 
- Anya.Még egyszer mondom , vigyázok magamra ! - nyugtattam meg.
- Ajánlom ! - mosolygott rám. Megöleltem , majd a busz felé kezdtem rohanni.
- Várjanak ! Várjanak ! - az ajtókat kinyitották és Csontos Tanár Úr nézett ki a busz ablakán.
- Jaj , a szokásos késő ...- morgolódott az orra alatt.
- Jó napot , elnézést a késésért ! - próbáltam egy mosolyt felvarázsolni az arcomra , de mivel ezt a tanárt utálom  legjobban , elég nehezen ment.Anna integetett a hátsó ülésről , kedves , foglalat nekem helyet.Lehuppantam mellé , majd egy nagyot szusszantottam.
-Hhhuuu.
- Na , nem csipogott az órád ? Vagy apukádnál voltál ? 
- Nem , nem találtam a piros kardigánom.
- Á , értem . - mosolygott , amolyan értem én , neked milyenek a reggeleid módon.
- Milyen hosszú is lesz az út ? - kérdeztem álmosan.
- Ne aggódj , lesz időd aludni. - vigyorgott.
- Akkor jó . -ásítottam egy nagyot és már aludtam is.



                            Az írás egy élet , az élet egy történet .  * Villő