3. rész

Nagyon hosszú út során , de végre megjöttünk Párizsba .Gyorsan küldtem anyának egy üzenetet , hogy épségben megérkeztünk . Családoknál voltunk elhelyezve.Én és Anna természetesen egy bagázshoz kerültünk.A családban volt egy annyi idős lány mint mi az ő neve Amélie volt .Hosszú szőke haja és tengerkék szeme volt.Az anyukáját Rosalienak az apukáját Edouardnak hívták. Rosalinak vörös haja és zöld szeme ,Edouardnak pedig ,szőke haja és szintén kék szeme volt , mint a lányának.Kedvesen fogadtak minket.
- Bonjour! - köszöntünk Annával kórusban.
- Bienvenue chez nous ! - Isten hozott nálunk , mondták barátságosan.
- Az én nevem Villő . - mutatkoztam be.
- Engem pedig , Annának hívnak. - fogott kezet barátnőm a tulajdonosokkal.- Hoztunk , egy kis  szuvenírt Magyarországról ! - adtuk át a képet rólam és Annáról , az erős pistát , a piros paprikát és a Balatont ábrázoló  hűtőmágnest.
- Jaj köszönjük szépen , de nem kellett volna ennyi minden! - hálálkodtak.
- Mi örömmel adtuk ! - mosolyogtunk . - majd Rosalie törte meg a kínos csendet.
- Jaj , de miért is ácsorgunk ide kint ? Gyertek lánykák  , gyertek beljebb ! - noszogatott minket.A ház gyönyörű volt , minimál stílusú. Mint kiderült a Congrand család nem küszköd anyagi gondokkal.Fényesre csiszolt kőből volt szinte minden.Mikor beléptünk , a küszöbön túlra az előtérben találtuk magunkat.Minden barna és vajszínű márvánnyal volt kövezve.Egy gyönyörű falépcső vezetett fel az emeletre , amin szintén vajszínű szőnyeg volt.
- Gyertek , ide tegyétek le a holmitokat! - utasított minket Amélie . - Megmutatom hol fogtok aludni és körbevezetlek titeket a házban is . - vigyorgott a lány.A nappaliban egy hatalmas kávé színű ülőgarnitúra volt több kis fotellel . A tér közepén egy hófehér dohányzó asztalt láttam, ami felett egy üveg csillár lógott.A falon több kép is függeszkedett.A legtöbbön Amélie és a családja szerepelt , de volt egy fotó ,amin megakadt a szemem . A fiatal francia lány egy nagyon helyes , korunk béli fiúval mosolygott a kamerába. Amélie észrevette , hogy sokáig nézegetem azt a képet , majd ezt kérdezte .
- Jól néz ki nem ? - mosolygott.
- Ö..nem én , nem ..- magyarázkodtam .
- Semmi baj , mindenki szerint csábos . - nevetett fel .Pirosló arccal néztem rá .Ő csak átkarolta a vállam és viháncolni kezdett. - Na , ne legyél zavarban , érezd otthon magad ! 
- Köszönöm ! - bólintottam.
- Végül is , fél hónapig itt lesztek . - bazsalyogott - Jaj már alig vártam , hogy itt legyetek ! - ugrándozott örömében . Mi Annával csak összemosolyogtunk és örültünk , hogy ilyen kedves családhoz kerültünk.
- Gyertek , megmutatom a ház többi részét is ! 
- Jövünk ! - kiáltotta Anna.
- Ez itt a konyha . - Az étkező közepén egy kis "sziget" volt . Gyönyörű fa bútorzat volt , aminek a tetejére barna márványlapot raktak.Megmutatta a fürdőszobát , a vendégszobát és minden mást is .- Most menjünk az én birodalmamba ! - a lépcsőn felérve egy kis folyosóra érkeztünk. Amélinek saját gardróbja , saját fürdőszobája volt ,aminek a szín összeállítása rózsaszín és zöld volt. - Végül  , itt a szobám . - Nyitott be az ajtón.Hatalmas ,sötétlila és levendula színű terembe csöppentünk.A szoba közepén egy óriási francia ágy volt, aminek a baldachinjára színes égők voltak feltekerve.A fekhelytől balra egy fehér dívány rózsa mintákkal volt díszítve , mellette két ugyan olyan mintájú puff hevert a földön.A heverő mellett egy koptatott fehér fésülködő asztal volt , amin mindenféle karkötők , fülbevalók hevertek.Persze a parfüm és a hajkefe sem hanyagolható el egy ilyen helyről.Az ággyal szemben egy hatalmas tévé volt hangfalakkal.A szoba másik felében egy varró gép egy próbababa , mérőszalag , varrótű és a szivárvány minden színében pompázó fonalak virítottak.
- Ez  a varrósarok.Egyszer híres ruhatervező szeretnék lenni . - ábrándozott.
- Hidd el , az leszel ! - biztattam.Hirtelen valami elszaladt a lábam mellett.
- Ne félj ! Ő csak a kiskutyám . - váltott át Amélie dedós beszédhangra.A lábamnál egy fekete , szürke , és vajszínű kutyus ugrált.
- Jaj , de édi ! - kiáltott fel Anna . - Aludhat velem ? - kérdezte a barátnőm teljes lelkesedéssel. - Ő yorkshire terrier ? 
- Igen . - bólogatott a francia lány. - Nos ,akkor hol szeretnétek aludni ? - kérdezte - Itt velem , a kihúzhatós ,francia ágy méretű rózsás heverőn , vagy a vendég szobában ? - Annával egymásra néztünk , majd úgy döntöttünk , ha Amélie is beleegyezik , akkor ő vele alszunk.
- Rendben én benne vagyok ! - örvendezett Amélie. 
- Gyerekek , gyertek ! Vacsora ! - kiabált fel az emeletre Rosalie.
- Megyünk ! - kiáltottunk vissza.
                                                                                         *
- Kérsz még egy kis kagylót ? - kérdezte Edouard .
- Nem , köszönöm , jól laktam . - mondtam.
- Akkor hogyan is lesz a program ebben a két hétben ? - két hét , két hét ! Már is imádom ezt a családot és ez a két hét, már most kevésnek tűnik. - Mert engem a hölgyek nem tájékoztattak semmiről . - nézett Edouard Améliere és Rosaliera .
- Az első héten kirándulunk itt a fővárosban és a környéken  , a legjobb az egészben , hogy Améliék is jöhetnek . - mondta Anna mosolyogva.
- Igen , a második héten , pedig azt csinálunk amit akarunk .- lelkesedett Amélie .
- Ez , az és egy hétig nem látom Csontost ! - örültem meg .  A többiek csak  nevettek rajtam .Sokat beszélgettünk , nagyon jól összebarátkoztunk.Éppen a rozoga ház történetét meséltem , mikor megszólalt  Congrandék csengője.
- Ki lehet az ilyenkor ? - mérgelődött Edouard.
- Megyek , majd én kinyitom ! - sietett Rosalie az ajtóhoz. - Francisco , te meg mit keresel itt ilyen későn ? És mi ez a nagy bőrönd ? Csak nem ? A mostoha anyádék megint kivágtak otthonról  ? - kérdezősködött Rosa.
- Hát , ja . Így is mondhatjuk . - mondta egy fiú hang.
- Megint mit csináltál ? 
- Azt hosszú lenne elmesélni. - vigyorgott.
- Éppen vendégeink vannak . - idegeskedett a francia hölgy.
- Nem para , nem zavarok . 
- Rendben , gyere be . - majd egy nagyot sóhajtott .
- Héj , Franc ! - kiáltotta Amélie , majd a nyakába ugrott a fiúnak. - Úgy eltűntél , mint hab a sörön . - viháncolt a lány - Jaj , bocsánat , milyen tapintattal vagyok ,lányok .Ő itt az a srác , akit annyi ideig bámultál azon képen , a nappaliban.- szegezte nekem mondandóját.
- Ne...-próbáltam kimagyarázni magam , de a francia fiú közbevágott.
- Helo, Francisco vagyok ! - nézett rám mélykék szemeivel.Fekete hajtincsei kuszán lógtak az arcába.
-  Szia , én meg Villő ! - néztem rá, égő vörös fejjel.
- Nyugi , Amélie néha elég cink helyzetbe tud hozni másokat. - vigyorgott rám.
- Jaj ,bocsi , én nem tudtam , hogy neked ez kellemetlen. - szégyellte el magát Amélie.
- Semmi , semmi baj.-nyökögtem.
- Egyébként ,az apukám tesójának a fia. Vagyis az unokatestvérem. Ő pedig ...- kezdte Amélie.
- Én pedig Anna vagyok . - fogott kezet a francia fiúval  barátnőm.
- Helo.- biccentett - Figyelj Ed , bocs a késői zavarásért , de a haverom kérója elég tré , szóval ha maradhatok , azt megköszönném.- adta elő magát Francisco.
- Rendben , maradj , tudod Franc , hogy hozzánk mindig jöhetsz. - mondta kedvesen Edouard.
- Kösz , örök hálám . - ölelte át nagybátyját -Akkor , hol alszom ? A szép magyar lányokkal ? - röhögött.
- Francisco , ne szemtelenkedj ! - szólt rá Rosalie.
- A vendég szobában. - mondta Amélie.
- A fenébe , azt hittem aludhatok a nagy ágyon . - vigyorgott.
- Persze , nem fogsz megint kitúrni a helyemről , mint mindig ! - háborodott fel Amélie.
- Jó , jó bocs , akkor felmentem a vendégszobába. Jó éjt és kösz még egyszer ! - mondta Francisco.
- Köszönjük , mi is a vacsorát ! Jó éjt ! - köszöntünk el a felnőttektől.
- Sziasztok gyerekek ! - mondták a szülők.
- Ne maradjatok fent sokáig , mert holnap korán keltek ! - utasított minket Rosa.
- Jó ! - mondta Amélie - Sokáig fent leszünk , igaz ? - nézett ránk huncut szemekkel. 
- Naná ! - válaszoltam.
- Benne vagyok ! - egyezett bele Anna is .
                                                                                                *
Később , már az ágyban beszélgettünk.
- Lelkiismeret furdalásom van . - mondta szomorúan Amélie.
- Miért ? - kérdeztem lepődötten.
- Mert beégettelek Francisco előtt.
- Semmi baj . - mosolyogtam.
- Tettszik ugye?
- Nem , dehogy is , miket beszélsz ! - háborodtam fel.
- Ne tagadd ! - most már Anna is nyaggatni kezdett.
- De , nem nekem nem tettszik!
- Na , valld be ! - könyörögtek.
- Jó , helyes , de csak egy kicsit.- mondtam.
- Kicsit ? - feszegette tovább a húrt Amélie.
- Na , jó , nagyon helyes , sőt irtó helyes . - nevettem el magam.Hirtelen , hangos , trágár zenére lettünk figyelmesek.
- Francisco . - sóhajtott nagyot a francia lány. - Gyertek , szóljunk neki !- átmentünk a szoba ajtajához , amit verni kezdtünk . - Héj ! Francisco , nyisd ki ! Vagy halkítsd le a zenét!
- He' ? - nyitotta ki az ajtót . 
- Halkítsd le ! - üvöltötte Amélie , ugyanis a dübörgő zenétől nem hallottunk semmit.
-  Nem értem , majd becsapta a szoba ajtaját. - a nagy hangzavarra a szülők is felébredtek .
- Mi ez a ricsaj ? - kérdezték . 
- Francisco bulizik . - mondtam .
- Na de kivel ? Mégis , hogy képzeli ? - dühöngött Rosalie.
- Egyedül . - nevettem el magam önkéntelenül.
- Jaj , meddig züllik  még ez a gyerek ? - fogta a fejét Rosa. - Franc , Franc , Nyisd ki ! 
- Igen ? - kérdezte ártatlan szemekkel.
- Lennél olyan szíves , hogy lehalkítod a sajátos zenéd  ? Légyszíves , vagy holnap , vagy fülhallgatón keresztül művelődj tovább ! - adta ki a parancsot Rosa néni.
- Oké , vettem , bocs . -intett , majd visszament a szobába.
- Menjetek gyerekek , aludjatok ! - mondta Edouard.
- Rendben . - már alig láttunk a fáradságtól . Úgy tűnik mégsem jött be az a terv , hogy éjjelig fent maradjunk.
                                                                                         *
Zajt hallottam körülbelül  olyan éjjel három óra kor . 
- Pszt ! Villő ! - suttogta valaki.Először azt hittem , csak álmodom , de valaki megrázta a vállam. - Hahó! - Francisco nézett rám.
- Te meg mit keresel itt ilyen későn ? - kérdeztem álmosan.
- Gyere , mutatok valamit ! - bízatott.
- Ilyen későn ? 
- Gyere , a ház legszebb részét Amélie biztosan nem mutatta meg.
- Jó , megyek , de nem ígérem  , hogy nem alszok el állva. - a fiú hangosan felnevetett.- Pszt ! - szóltam rá.
- Bocsi , na gyere ! Kövess ! - mondta.A szobája felé vezetett.
- Mit akarsz ? - hátráltam meg.
- Nyugi , gyere ! Bízz bennem ! - nem tudom miért , de követtem .Bementünk a szobába , majd kinyitotta az  ablakot és  a párkányra lépett.
- Te meg mi a fenét csinálsz ? - lepődtem meg . Már arra gondoltam , hogy öngyilkos merényletet akar véghezvinni és magával akar rántani engem is .De szerencsére nem . 
- Gyere , segítek , lépj fel , fogd meg a kezem ! - akaratom ellenére is megragadta a karom és magával húzott.A tető lapos részére érkeztünk . - Ülj le erre a plédre ! - mutatott a cserépen heverő lila takaróra.- Hoztam fagyit is ! - mosolygott.
- Miért hoztál ide ? - kérdeztem.
- Amélievel  , régen , minden nyári estén itt ücsörögtünk és a csillagokat bámultuk , közben karamellás fagyit ettünk.Vissza gondoltunk , az egészen kicsi korunkra .
- Tényleg szép . - néztem fel a sötétkék eget megvilágító apró kis csillagokra.
- Hallod ezt ? - kérdezte Franc.
- Tücsök. - mosolyogtam. - Egészen megnyugtató a ciripelésük.A nagymamámnál töltött időkre emlékeztet ez a hang.- gondoltam vissza. - De nem is ismersz ? Miért pont engem hoztál ide ? - kíváncsiskodtam.
- Nem tudom.Mert már mindenki aludt , csak te nem . Gondoltam , akkor megmutatom neked . 
- De hiszen én aludtam ! - háborodtam fel . Nem értem  , mélyen aludtam , ő meg azt állítja , hogy nem.
- Akkor lehet , hogy  rosszul láttam . - vigyorgott.
- Mondd , miért vágtak ki otthonról ? - kérdeztem.
- Mert a mostoha anyám utál és az apámat meg mindig ellenem fordítja.Elég gyakran jövök ide , de akkor  sokáig is itt vagyok.- mondta.
- Értem.És mi van az anyukáddal?
- Meghalt.De, most mesélj  te magadról !
- Sajnálom , én nem tudtam , annyira szégyenlem magam.
- Semmi baj. - mosolygott rám gyönyörű fogsorával.- Egy kis fagyit ? - kérdezte. 
- Igen,köszi. - bazsalyogtam rá.
- Na , halljam , neked mi a történeted ? 
- A szüleim elváltak , hét éves koromban és az anyámmal élek.De jobb így .Egész nap csak veszekedtek.
- Az nem jó . - húzta el a száját.
- Képzeld , az irodalom tanárom utál . -  váltottam témát.
- Akivel eljöttetek ? - csodálkozott.
- Igen és az volt a hab a tortán , hogy lehánytam a buszon a nadrágját.- mind a ketten hangosan felnevettünk.Jól elszórakoztunk . Elég sokáig fent voltunk . Kedvelem őt , nagyon kedvelem őt.