2. rész

Éjfél körül lehetett.Párizs határánál voltunk , mikor a busz egy szűk utca felé vette az irányt.Láttam , hogy Csontos a mikrofont ütögeti , mikor a kihangosító egy hatalmasat sípolt.Minden alvó diák felriadt a hangos zörejre.
- Elnézést , elnézést.-szólt bele - Nos , gyerekek a buszról le kell szállnunk , ugyanis egy hotelben húzzuk meg magunkat éjszakára.
- Tanár úr ! - szólt egy diák - Miért nem mehetünk tovább ? 
- Mert a sofőrnek is pihennie kell . - majd nagy morgolódást hallattak a tanulók. 
- Jól van gyermekeim, akkor menjünk! - bágyadtan szedtem össze a szükséges holmijaimat és próbáltam ébresztgetni Annát.
- Hahó, Anna ! - szóltam kedvesen. - Ébresztő !
- Mi az ? Hagyjál!
- Le kell menni a buszról , valami hotelben szállunk meg éjszakára.
- De miért nem mehetünk tovább ? Én itt is tudok aludni.-mondta álmosan.
- Mindenki ezt kérdezi , de Csontos azt mondja , hogy a busz sofőrnek is pihennie kell.
- Ahj.- nyögte Anna.
- Na gyere ! - gyorsan összeszedtem az ő motyóját is majd felrángattam. - Uh , de nehéz vagy , segíts egy kicsit ! Emeld meg magad ! - majd kialvatlanul állt fel és a vállamra támaszkodott.Komótosan indultunk el a többiek után.Mit is mondjak?A " hotel " egy lerobbant , szakadt , talán szellem járta épület volt. Gondolom ez volt a legolcsóbb , a suli csak ezt tudta kifizetni.Mikor beléptünk egy fekete - fehér padlóval kövezett aulában találtuk magunkat.A portán egy ősz hajú , beesett és ráncos arcú nő állt. 
- Jó estét ! Maguk a pesti turistacsoport? - kérdezte a "boszorkány".
- Na vajon , ki más jönne ebbe a düledező , koszos kőhalomba ? - tette fel a költői kérdést Dávid.A portásnő csúnya szemekkel méregetett minket.
- Az én nevem Magali és ki ez az ifjú kedves úr ? - arcátlankodott a francia öregasszony.
- Az én nevem Dávid , és mondja ki ez a csúnya spiné ? - mutatott rá a fiú egy hófehér arcú , fekete hajú , vékony , csámpás fogú lányra.A halálsápadt arcú lány tizenöt éves lehetett . Az orra mellett egy hatalmas anyajegy volt. - És még bibircsókja is van ? - fintorodott el Dávid . - a többiek a fáradtság ellenére , fetrengtek a nevetéstől. - a fiatal lány folyamatos az én karkötőmet fürkészte , mikor leesett neki , hogy mit is mondtak , akkor sértődötten vonult fel az emeletre.
- Jól van , elég ebből ! Hol van a felügyelőtök? 
- Itt vagyok , jövök már ! - furakodott előre Csontos. - Elnézést a gyerekek miatt , már kicsit fáradtak , remélem nem voltak túl szemtelenek ! - magyarázkodott a tanár.
- Áhh , dehogy ! - legyintett a nő közben gúnyosan vigyorgott.Megborzongtam , mikor körbenéztem . A halványan pislákoló lámpák be voltak pókhálósodva . Az ajtótól ,egyenesen ment fel a lépcsőkön és még ki tudja meddig tartott a bepiszkolódott vörös szőnyeg . Mintha egy Holliwoody horrorba csöppentem volna.
- Az első két emeletet vehetik használatba , kérem a legfölső emeletre NE MENJENEK FEL ! - az utóbbi három szót eléggé kihangsúlyozta .El kéne ide egy - két szelleműző.
- Rendben köszönjük ! Jó éjszakát ! Gyertek gyerekek , gyertek ! - mondta Csontos.Annával ketten összekapaszkodva , kissé félve mentünk fel az emeletre.A miénk volt a tizenharmadik szoba.Vajon melyik más?Hiszen nincs egy olyan horror , hogy Péntek tizenhárom? Persze miért is ne ? Teljesen berezelve , mentünk be a hálónkba.A villanykapcsoló után tapogatóztam , mikor végre megtaláltam.Egy üveg csillár lógott a plafonon . Valószínű antik darab.Itt minden antik . Utálom a régi holmikat . Ki tudja kié volt , el van -e átkozva ? Mikor ebbe belegondoltam , teljesen lesápadtam.Nem vagyok az a félős lány , de az ilyen dolgoktól még én is megrémülök.A szobában körbetekintve egy régi szekrényt pillantottam meg . Az első dolog az volt , hogy belenéztem , nincs-e benne a Narniába vezető út .  Egy hatalmas francia ágy volt az ablak alatt , mellette két éjjeli szekrénnyel és kis lámpákkal.Az ággyal szemben egy tükör volt, ami le volt takarva.Kinyitottuk az éjjeli szekrényt , hogy oda pakoljuk be az értékes holmikat , mikor megpillantottam benne egy rózsa fűzért.Na jó ez a hely kezdett egyre rémisztőbb lenni.Elalvás előtt még gyorsan benéztem az ágyunk alá , majd elaludtunk.Vagyis én csak majdnem .Hangokra lettem figyelmes.Valakik járkáltak a folyosón .Nem nagyon foglalkoztam vele , mert tudtam , hogy vagy Csontos járőrözik , vagy Dávidék mennek fel a tiltott zónába.Hamar be is aludtam , mikor ismét megriadtam különös hangokra.Valaki éppen akkor ment ki a szobánkból.Próbáltam nem foglalkozni a dologgal és bemagyarázni magamnak , hogy csak álmodtam .Nem tévedtem , igazam lett.Valaki az éjjel járt a szobánkban.
- Anna , Anna , ébredj! - szóltam idegesen.
- Mi az ? Mi történt ? - kérdezte a  barátnőm .
- Valaki járt itt az éjjel és kilopta a szekrényből azt az értékes karkötőm , amit még az apámtól kaptam! - feszülten turkáltam a bőröndömben , a válltáskámban , de sehol sem találtam. - Na jó én megyek és szólok Csontosnak.
- Várj ! Biztos , hogy nem raktad más hová? 
- Nem , ide raktam be . Ebbe a ládikámba.
- Azért még nézzünk körül ! Lehet rosszul emlékszel ! 
- Jó , rendben . - nyugtalankodtam. - egészen a reggeliig kerestük , de sehol sem találtuk.Éppen kifelé igyekeztünk a szobából , mikor különös beszélgetésre lettünk figyelmesek.
                                                                                                *
- Dávid , megmondta a tulajdonos , hogy nem mehettek fel az emeletre ! És ti még is ! - próbált suttogva üvöltözni Csontos az egyik osztálytársunkkal.
- Elnézést Tanár Úr ! De én tényleg , én tényleg láttam ott fönt valamit ! - erősködött a fiú - A többiek is látták ! 
- Többiek ? Szóval nem csak egyedül voltál ? - vonta fel a hangját a tanár .
- De , de ..én csak rosszul mondtam .Elnézést ! - mentegetőzött a fiú.
- Jól van , most menj , de ezért még számolunk ! - majd Csontos hangosan kiabálni kezdett a folyosón. - Gyerekek ! Gyerekek ! Gyertek , reggeli ! 
                                                                                               *
- Gyere , menjünk , szóljunk neki ! - biztatott Anna.
- De nincs valami jó kedvében , te is halottad mit beszéltek Dáviddal.Megint megszegték a szabályt.Ilyenkor a legidegesebb.
- De az értékes karkötődről van szó.Vagy nem ? - vonta fel a szemöldökét a barátnőm.
- De. - vallottam be. - Tanár Úr ! - szóltam Csontos után.
- Mi van ? - mordult rám . Fő a tanári szeretet. Engem kimondottan utál , most meg még ez is . Nem tudom mit fog mondani.
- Elnézést Tanár Úr ! - majd belevágott a szavamba.
- Mi van , mondjad már ! - eddig is tudtam , hogy idegbeteg , de hogy ennyire ? 
- Szóval , az éjszaka va... - nem tudtam befejezni a mondatom , mert megint közbevágott .
- Ó , igen te is szellemeket láttál  , mint Lentesi ugye ? Mint Lentesi Dávid ... - sóhajtott egy nagyot .
- Nem az igazs... - ismét szavamba vágott.
- Gyerekek , ti nem vagytok normálisak . - szólt idegbajosan közben az ujját rázogatta a magasban , majd elindult lefele. Mi nem normálisak ? Ő beszél ? Inkább meg se szólaljon ! Ez az ember egy elme roggyant !
- Tanár Úr , álljon meg ! Örülnék, ha végig hallgatna , nem ezt akartam mondani ! - üvöltöttem utána.Dühösen néztem rá.Ő csak elkerekedett szemekkel bámult rám.
- Tessék ? - meghökkenve nézett rám.
- Szóval köszönöm , hogy végre meghallgat.- mondtam flegmán - Az éjjel valaki belopózott a szobánkba és kilopta az éjjeli szekrényemből a méreg drága karkötőm.
- Először is . Hogy merészelsz velem ilyen stílusban viselkedni ? Ezért még számolunk , most csak azért nem szabok ki büntetést , mert nem szeretném elrontani a ,, méreg drága " nyaralásotokat. - próbálta utánozni szavaimat , de hát , ugye mindenki tudja , hogy én limitált széria vagyok .- És , nem lehet , hogy rosszul emlékszel és nem oda raktad vissza ? 
- Nem , biztosan tudom , hogy oda raktam be . És éjjel valaki , akkor ment ki , mikor én kinyitottam a szemem .
- Nem lehet , hogy káprá....- most én vágtam bele a mondandójába.
- Nem nem lehet , hogy káprázott a szemem . Az egész szobát átkutattuk . Igaz Anna ? - Anna csak bólogatott.Ő inkább kimarad a zűrös dolgokból , de ő is egy belevaló csaj.
- Értem.Akkor most a reggelinél megkérdezzük a többieket  , így jó lesz ? - kérdezte . 
- Igen . - mondtam kissé kedvesebben.
- És nincs valaki akire gyanakszol?
- De , vagyis ..
- Mondd csak ! - biztatott Csontos . Igaz engem nagyon nem szeret , de a lopást még úgysem tűri.
- Szóval , az este , mikor bejöttünk a hotelbe és az aulában várakoztunk a portás nő mellett volt egy fiatal lány .Folyamatosan a karkötőmet nézte és tegnap éjjel , egy vékony alakot tudtam kivenni a sötétből.
- Értem . Ne izgulj , elő fog kerülni az az ékszer!
- Köszönöm. - bólintottam.    
                                                                                                        *
- Nos , jó reggelt gyerekek! - mondta rejtélyesen Csontos.- Valakinek eltűnt a szobájából egy értéke .Nem látta esetleg valaki?
- Ugye most nem azt mondja, hogy mi loptuk el ? - förmedt a tanárra Dávid .
- Nem , én azt kérdeztem nem láttatok -e egy karkötőt? Tudjátok gyerekek a lopás súlyos bűn . - a vékony , sápadt lány ott sumákolt mellettünk. - Börtönnel büntetendő ! - adta elő magát drámaian a tanár . - Régen azt aki lopott  , annak levágták azt a kezét , amellyel lenyúlt valamit . Szóval , ha valaki látta , akkor szóljon , legyen szíves , vagy még ma indulás előtt rakja le a porta asztalára ! - a lány nem mert felnézni . Gyorsan felsündörgött az emeletre.Miután megreggeliztünk én és Anna volt az első aki az emeletre ment.Az ajtónk elé volt letéve a karkötőm . A megkönnyebbüléstől sóhajtottam fel , mikor velünk szembejött a bibircsókos , lopós lány . 
- Ide figyelj , ha még egyszer , bárkinek hozzáérsz a dolgaihoz , akár egy ujjal is ! Esküszöm , esküszöm , azt nagyon megbánod ! - fenyegetőztem . 
- Oui , oui ! - mentegetőzött . - Excuses ! - bocsánatot kért , majd gyorsan lelépett.Szóltunk mindenkinek , Csontosnak is , hogy a sápadt lány volt .
                                                                                                             *
- Na gyerekek ! Pakoljatok ! Meglett a tolvaj , mindenki rendben , jobb nem is lehetne ! Gyerünk gyerekek , irány Párizs ,a szerelmesek városa !